Én 25 évesen fájdalmas tapasztalatot szereztem arról, hogy nincs kivétel, hogy nincs olyan, hogy az velem nem történhet meg. Orvosi műhiba miatt elveszítettem a kisbabámat a születésekor. Akkor ott úgy éreztem vége van a világnak.
Aztán később a televíziós munkám során is kemény leckéket kaptam az élettől, amikor egyik-napról a másikra szűnt meg műsorom, vagyis az aktuális munkám. Mégis: minden ilyen mélypontból erősebben jöttem ki. Mert mindig találtam egy kapaszkodót. Egy álmot, célt vagy vágyat, ami miatt újra és újra fel tudtam állni – és elindulni. Volt olyan is, amikor szakember segítségét is kértem, hogy a lelki megpróbáltatást fel tudjam dolgozni.
Az is erősített, hogy a televíziós munkámban leginkább az emberi lélekkel foglalkoztam.